Ugrás a tartalomra

Honnan lesz energiánk a következő évtizedben?

A következő években kieső villamosenergia-termelő kapacitások pótlására és a várhatóan növekvő áramigény fedezésére új erőművek építésére van szükség. Ez több ezer megawattnyi teljesítőképesség, a 2030-ig szóló tervek és előrejelzések azonban egyelőre jelentősen eltérnek egymástól, legalábbis ami a megvalósítást illeti.

Az utóbbi időszakban több dokumentum is foglalkozott a hazai energiagazdaság jövőjével, a meglévő erőművi kapacitásokkal és az áramtermelésnek a következő évtized végéig terjedő időszakban történő átalakításával. A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt. 2019-ben közzétett kapacitáselemzése 2028-ig, illetve 2033-ig tekint előre, és a hazai erőművek teljesítményének számottevő visszaesését prognosztizálja. A kiadvány szerint 2017. december 31-én a nagyerőművek bruttó beépített teljesítőképessége 6996 megawatt, a kiserőműveké 1621 megawatt volt. Miután azonban 1500 megawatt állandó hiány is szerepel a képletben, a rendelkezésre álló teljes kapacitás mindössze 7117 megawatt. A jelenlegi rendszerterhelés mellett –tavaly januárban rövid időre többször is 6900 megawatt fölé emelkedett az érték, a napi csúcsok általában 5500 megawatt körül alakulnak – ez elegendő a hazai igények kielégítésére. Persze csak elvileg, az áramárak alakulásától függően ugyanis mindig vannak olyan egységek, amelyek adott pillanatban nem tudnak gazdaságosan termelni – egyebek mellett ez teszi szükségessé a villamosenergia-importot, amelynek mértéke 2017-ben 28,6 százalék volt. 

A Mavir becslése szerint 2023-ra 6740, 2028-ra 5600, 2033-ra pedig már csak 4500 megawatt maradhat fenn a jelenlegi erőművi kapacitásból. A rendszerirányító két forgatókönyvet vizsgál arra nézve, hogy várhatóan hogyan alakul a hazai teljesítőképesség a következő tizenöt évben. Az optimista változat szerint 2033-ig az állomány megközelítheti a 14 500 megawattot, amelyből a nagyerőművek több mint 9000-et tehetnek ki. Az úgynevezett erőműhiányos változat szerint másfél évtized alatt nem épülnek nagyerőművek, és az időjárásfüggő megújuló energiás beruházások is lassú ütemben valósulnak meg. Ez a forgatókönyv jelentős versenyképességi, sőt nemzetbiztonsági kockázatokat is hordoz, ugyanis kritikus szintre emelkedhetne a villamosenergia-import aránya. Egyes olvasatok szerint az erőműállomány drasztikus csökkenését szinte kizárólag a Paks II. beruházás ellensúlyozhatja érdemben.

Alternatív irányok

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) kifogásolta a Mavir hálózatfejlesztési tervét, egyebek mellett azért, mert a tervben a hálózatfejlesztés szinte kizárólagos módjaként „több vas” beépítése szerepel, nem kapnak hangsúlyt az új technológiák, illetve a hatékonyságnövelés. A módosított anyag elkészítésének határideje november 30.

A Magyar Nemzeti Bank tavaly március elején közzétett Versenyképességi programjában többek közt szó esik az a megújuló energiaforrások jövőjéről. Eszerint 2030-ra kívánatos lenne 30 százalékra növelni az arányukat a teljes energiafelhasználáson belül. Az MNB programja kedvezőtlennek ítéli a megújulók jelenlegi szerkezetét, és azon túl, hogy szorgalmazza a biomassza arányának leszorítását, nagyobb szerepet szánna a nap-, a szél- és a geotermikus energiának. 

Naperőművek túlsúlya

A megújulók terén egyébként kiemelkedően teljesített Magyarország 2018-ban. A bővülést továbbra is szinte kizárólag a fotovoltaikus rendszerek telepítése hajtja. Ebben nagy szerepük van a 2016 végéig, a jelenleginél kedvezőbb feltételek mellett kiadott, mintegy 2000 megawattnyi kapacitásra szóló engedélyeknek. A Manap iparági szervezet adatai szerint mindenesetre tavaly több mint 400 megawattal nőtt a beépített napelemes teljesítmény. A bővülésnek körülbelül nyolcvan százalékát a kötelező átvételi rendszerrel érintett erőművek teszik ki, csaknem 90 megawatt azonban háztartási méretű kiserőműként jött létre. Ezzel a teljes hazai állomány meghaladja a 700 megawattot, idén pedig újabb 600 megawattnyi telepítés várható. Ezeknek a számoknak az ismeretében nem is tűnik túl ambiciózusnak a Nemzeti Energia és Klíma Terv előzetes változata. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium által készített tervezet 2023-ig 3000, 2030-ra pedig 6645 megawatt napelemes kapacitás elérését tűzi ki célul. Mindezt összevetve azzal, hogy a 2030-as évek elejére elvileg üzembe állhatnak az új paksi blokkok, akkor középtávon az atom-nap kombináció meghatározóvá válhat a hazai energiamixben.